Mindenkinek kellemes vasárnap estét kívánok, remélem nektek is kellemesen telt a hétvégétek, én most sem panaszkodhatok, sőt! :) A szombat délelőtt és délutánom egészen csendesen, nyugodtan és pihentetően telt. Szükségem volt rá egy ilyen hosszú hét után, úgyhogy reggel pihenésképpen kimostam egy heti ruhámat, majd megnéztem az „És megint dühbe jövünk” című Bud Spencer és Terence Hill alap filmet, melegítettem finom pizzát magamnak és vártam az estét. Olyan programban volt részem tegnap este folyamán, amit még a legmerészebb álmaimban sem reméltem volna, ugyanis az eddigi tanulmányaim, tudásom és a többiek által mesélt történetek mind éppen az ellenkezőjéről szóltak. Azonban számomra tegnap mégis valósággá vált, de még mindig nehéz elhinnem. Maga a történet nem azért abszurd, mivel olyan különleges és soha meg nem ismételhető estén lennék túl, de ismerve azt, hogy mennyire zárkózottak a német emberek tényleg hihetetlen. Ugyanis Uwe meghívott a saját lakására engem, egy másik X-Change programban szereplő kollégát: Iván Mexikóból és még egy kollégát: Milagros Peruból, aki már 14 éve él Németországban. Továbbá egy helyi különlegességet (Zwibelkuchen – sós hagymás sütemény) készítettek számunkra, amihez a helyi dombokon termelt fiatal mustot kínáltak, aminek még nem is volt alkoholtartalma és aztán ott néztük meg a Lengyelország – Németország EB selejtezőt. Külön-külön mindegyik program már felért volna egy WOW élménnyel, de ez a három így együtt tényleg elképesztő volt. Na de menjünk az elejéről.
Iván ugyanitt a Bernkasteler Straße-n lakik, még ugyanazon a szinten is, ahol én, csak ő közelebb van az utcafronthoz. Viszont neki nincs bérlete, viszont akinek van, az minden hétköznap 19 óra után, illetve egész hétvégén vihet magával egy plusz személyt. Így abszolút logikus volt, hogy mi ketten mentünk Linz városába. Igen, Linz. De nem az ausztriai, hiába írják ugyanúgy, ez a város gyakorlatilag Bonn déli részén fekszik ugyanúgy a Rajna mentén. Uwe és Milagros kijött elénk a vonathoz, mivel Milagros autóval jött Uwe-ékhoz, és gyalog közelítettük meg Uwe házát. Útközben Uwe mint egy remek idegenvezető beszámolót tartott a kis város történelméről. Röviden kettőt megemlítenék, mivel nagyon megtetszettek. Az egyik egy rajnai történet, miszerint az egyik magas hegyen egy gyönyörű szőke hajú lány fésülködött és sok hajó azért süllyedt el, mivel a lányt nézték. Persze ez csak a mendemonda, mivel nagyon kanyargós a Rajna azon a szakaszon és sok szikla van – Titanic effekt – ami nagyon veszélyessé teszi azt a szakaszt, de mégis aranyos a történet. :) A másik pedig egy linzi szokás, amihez az kapcsolódik, hogy minden évben húsvét előtti hétvégén a harangok nem szólalnak meg. Éppen ezért, a város fiatal gyermekei reggel 6-kor, délben 12-kor és este 6-kor egy általuk készített tákolmánnyal (egy fa deszkalap közepére egy kalapácsot rögzítenek úgy, hogy jobbra-balra tudjon mozogni és megütni vele a deszkát) járják az egész várost és „helyettesítik” a harangokat. Kérdeztem, hogy kapnak-e valamit a gyerekek, ha abbahagyják ezt az angyalinak kicsit sem nevezhető zörejt, de nemleges választ kaptam, ha esik, ha fúj, a gyerekek felverik az egész várost. :)
A szép városi sétát követően megérkeztünk a gyönyörű házukhoz, ahol Uwe felesége Andrea és isteni illatok fogadtak bennünket. A bemutatkozást követően rögtön neki is estünk az étkeznek, mivel nem sok időnk maradt a meccs kezdéséig. Remekül sikerült a Zwibelkuchen! Leginkább a kenyérlángoshoz tudnám hasonlítani az állagát, rengeteg hagyma volt rajta, amit előtte meg is főzött, úgyhogy nem volt egyáltalán erős íze. Volt még benne kömény, sonka és sajt a tetején. A must – szerencsére :) – még tényleg egyáltalán nem tartalmazott alkoholt, viszont nagyon finom édes ízű volt. Itt nem volt mese… :) elsőre is szép adagot kaptunk, de még gyakorlatilag meg se ettük az első tányér ételt, rögtön hozta a tepsit Andrea és szedett másodjára is. Amúgy is kértem volna, de ennek köszönhetően nem is kellett, tényleg finom volt. Közben persze mesélt mindenki, de leginkább Iván volt aktív a történetekben, nagyon szépen beszél angolul, hallatszódott a kiejtésén, hogy jó pár évet élt Angliában (Liecester városában) is mielőtt idejött. Sokat mesélt mindenki a saját hazájáról és persze amint egy új téma került szóba, mindenki elmondta, hogy az ő országában ez miképp működik. Értelemszerűen az étkezés során leginkább az ételekről és az italokról volt szó és nem volt nehéz megfejteni egy idő után, hogy Iván történetei valahogy mindig elkezdődtek, aztán úgyis eljutottunk a Tequilához és/vagy a chilihez. :) De tényleg! Nem volt olyan történet, amibe nem került bele valamilyen módon az alkohol vagy a chili, de leginkább mindkettő.
Az isteni vacsora után gyorsan átültünk a nappaliba, mivel 3 percen belül kezdődött a meccs és persze Uwe már a vonathoz a német válogatott mezében jött le elénk. :) nagyon sok sérültje volt tegnap a német válogatottnak és a világbajnok csapatból hárman vissza is vonultak (Lahm, Mertesacker és Klose) így Löw egy teljesen felforgatott összeállítást küldött a pályára. Az eredmény ennek megfelelően alakult, kikapott a német válogatott 2-0-ra Varsóban, Uwe nagyon csalódott is volt, de nincs még minden remény veszve, ha a többi meccset hozza a német válogatott, akkor kijut az EB-re. Itt szeretnék egy szóra kitérni a magyar válogatott 1972 óta elért első góljára Bukarestben és az elhozott egy pontjára, ami óriási szó, és ha azt nézzük, hogy volt egy meg nem adott SZABÁLYOS gólunk és még így is a végén Nikolic révén majdnem mi nyertük meg a meccset, ez egy hatalmas eredmény, úgyhogy gratulálok a válogatottunknak.
Mellette persze azért további történetek és beszámolók hangzottak el különböző országokról, tényleg nagyon nemzetközi este volt és hihetetlenül sokat megtudtam Mexikóról, Peruról és persze Németországról. Még a második félidő kezdete előtt jött a desszert, ami nem más volt, mint forró málna ágyon vanília fagylalt brownie stílusban, nagyon tetszett, mivel szépen adjusztálta az Andrea és elképesztően finom is volt. Andrea is viszonylag jól beszél angolul, látszott rajta, hogy ő nem használja a nyelvet, de tökéletesen ki tudta fejezni magát, úgyhogy tényleg odatette ő is magát. A meccs végét követően persze még maradtunk, de nem akartunk túl sokáig zavarni, viszont nagyon marasztaltak még Uwe-ék minket, úgyhogy éjfélig még beszélgettünk. Ezt követően Milagros hazavitt minket Ivánnal, amúgy is útba esett neki a táv, mivel ő pedig Bonntól északra lakik, de nagyon megköszöntük neki, hogy nem kellett éjszakai járatokra várnunk. Egy tökéletes este volt, nagyon jól éreztem magam!
Vasárnap így egy kicsit tovább aludtam, 11-kor keltem fel, de ez a fél 2-es lefekvésnek is köszönhető. Kicsit néztem a sport adókat, majd csináltam magamnak reggelit (ami egyben már az ebéd is volt) és utána kirándulni mentem. Még az érkezésem napján a Kriszti mesélt egy kis túra útvonalról, ami nem messze indul a szállásomtól és érdemes megnézni, és mivel nagyon jó idő ígérkezett útra is keltem délután 2-kor. 9 km hosszú és végig egy erdőn keresztül kell menni, nagyon jó levegő volt, szép tájakat láttam, úgyhogy abszolút kikapcsolt és most erre volt szükségem. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy pont ma van az önkormányzati választás mivel így én nem tudtam elmenni és a választófülke magányába meredve behúzni az ikszet, de nagyon kíváncsian várom az eredményeket, úgyhogy most el is búcsúzom tőletek, megyek követni az eseményeket. Köszönöm, hogy olvastatok, és remélem, hogy jövő héten ismét találkozunk virtuális naplómban. :)
