Új hét, új remények, új kollégák, de a kedvesség a régi. Ma reggel is 07:15-kor rezgett az órám, és olyan jól jöttek a villamosok, hogy már 7:55-kor az irodámban vettem le a kabátomat. Muszáj voltam kabátban és pulóverben menni, mivel elég csípős volt még a reggeli idő. Itt jegyezném meg, hogy azért a helybéliek sokkal lazábban öltöztek, sokan rövid ujjúban vágtak neki a napnak, persze mindenki kezében vagy táskájában ott van a kis kabát, ismerik a helyi szokásokat. Ugyanis legyen bármennyire is jó az idő reggel, akár órákon, perceken belül beborulhat és lezúdulhat az ég. Még olyan igazi nagy zuhéban nem volt részem, de ezt valahogy nem is bánom. :)

Még szinte le sem ültem az asztalomnál, már jött is be Uwe, akiről közben már rég kiderült, csak elfelejtettem leírni, hogy nem ő a HR partnerem, csak kényszerből át kellett vennie a HR ügyintézéseket, mivel az én HR-esem szülési szabadságra volt kénytelen menni még mielőtt rendezhette volna az én érkezésemet. Úgyhogy ennek is köze lehet ahhoz, hogy még a második héten sincs belépőkártyám, és hogy nem tudok bejelentkezni a gépembe, de állítólag ez itt tényleg normális. Tehát jött rögtön Uwe, hogy van még egy kolléga, akinek mindenképpen bemutatna, mivel Katja is szabadságra megy, ő a változatosság kedvéért 3, azaz három hétre. Itt a Deutsche Telekomban életkortól, nemtől és egyéb szempontoktól függetlenül minden munkavállalónak 30 szabadnapja van, és ezt sokan csak 2 részletben veszik ki. Úgyhogy megismertem Katját is, nagyon aranyos kolléga, de nagyon sokára látom majd legközelebb. Ahogy a leendő irodatársamat is, Stephant, akit szintén ma ismertem meg. Nagyon szép kiejtéssel beszél angolul, hallatszódik az amerikai akcentusán, hogy sokat tölthetett az Államokban.

Ezt követően számítógép és munka hiányában németül tanultam, még a múlt héten Uwe 2-től kapott bonni látványosságok brosúráját bújtam. Ez különösen hasznos, mivel német és angol nyelven is megtalálható benne a szöveg egymás mellett, tehát amit nem tudtam németül, azt leellenőriztem az angol szövegből, nagyon szórakoztató volt, tanultam szavakat is, és Bonn városát is megismertem még egy kicsit jobban általa. Majd jött az ebéd, ma is barna öntetes húst ettem, nagyon ízlik! A Kriszti mesélte, hogy állítólag több órán keresztül lehet csak nagyon bonyolultan elkészíteni, én csak azt tudom, hogy minden húshoz ezt adják, szerintem mindegyikhez illik is és legalább sosem száraz a hús. :) Nagyon tetszik az a „vonulás”, ahogy összeszedik itt egymást a kollégák ebéd előtt, csak bekiált Uwe a másik folyosóra, hogy „Essen?!” és jönnek a „Ja!” vagy „Natürlich!” válaszok. Jól kibeszéltük Uwe-val a tegnapi Chelsea meccset illetve a B. Dortmund siralmas helyzetét és persze a soron következő EB selejtezők is szóba kerültek. Amit csak tudtam németül mondtam, de ez az egész napra igaz, nem csak az étkezés idejére.

Ebéd után megpillantottam egy hölgyet, akinek a személyleírása pontosan ráillett a kollégák elmondása alapján egy másik magyar munkavállalóéra. Pont bement az irodájába és gondoltam beköszönök neki így ismeretlenül is, de megpróbáltam vicces lenni. Ugyanis eljátszottam, mintha nem tudnám, hogy ő is magyar és angolul elkezdtem beszélni hozzá, hogy „remélem nem zavarok, de új vagyok még itt és szeretnék bemutatkozni neki, Bartha Bence vagyok”. :) Azonban ő azt hitte, hogy ezt azért csinálom, mert nem voltam biztos benne, hogy ő is magyar, így nem sikerült viccesre a bemutatkozásom, de ez nem az ő hibája, még nem ismeri az én sajátos próbálkozásaimat a humorizálásra. :) Ennek ellenére nagyon jót beszélgettünk és megbeszéltük, hogy csütörtökön elmegyünk majd egy kávé/fagyira valahova a városba munka után, úgyhogy még egy magyart ismertem meg itt a német részlegen. Majd megmutattam neki az irodámat, ami kb. ugyanannyira van, mint a Zsolt irodája, csak a másik irányba, úgyhogy tényleg közel van a 3 magyar az épületben.

Ezt követően Uwe azzal fogadott, hogy a 2 hétig távol tartózkodó Daniel gépén be tudott nekem jelentkezni, úgyhogy tudok oda menni, és amíg nem lesz nekem meg a saját gépem, addig dolgozhatok és ismerkedhetek a beszerzéssel ott. Nagyon jólesett, mivel tényleg elég nehéz lenne mindenkinek az én létezésem, ha még egy hetet csak ülnöm kellene ott számottevő munka nélkül. Azonban most már volt is munkám! Méghozzá Excel, amit itthon nagyon megszerettem és nagyon hiányzott is már. Elmondta, hogy mit szeretne kérni Uwe és mondta, hogy szóljak, ha kész vagyok… :) kb. 10 perc alatt végeztem vele, és szóltam Uwe-nak, hogy kész :) mire csak annyit kérdezett, hogy máris? Mondtam, hogy az Excel elég jól megy nekem szerencsére. Aztán kielemeztük az általam kapott értékeket, amivel nagyon meg volt elégedve és mondta, hogy menjek át Alexhez, (akinek Daniel átadta a gépem ügyének intézését) hogy meséljen ő is a munkájáról és vezessen be egy kicsit ő is a beszerzés rejtelmeibe. Így is tettem, nagyon érdekes munkák lesznek itt, de az SAP rendszer teljesen új oldalát kell majd megtanulni, ami egyáltalán nem nehéz, de mégis egy teljesen új gondolkodást igényel. Mondtam nekik, hogy ezt egy kihívásnak tekintem, mivel ebből gyakorlatilag semmit nem ismerek még, de mindent igyekszem megtanulni.

Ezzel már 16:45 volt, úgyhogy szedtem is a sátorfámat, mivel még be is kellett vásárolni, úgyhogy hazajöttem, átpattantam a biciklimre és irány a Penny. Most pedig elköszönök mára tőletek, mivel kezdődik az RB Leipzig – Heidenheim 1846 labdarúgó mérkőzés. Legyen szép estétek és kösz, hogy benéztetek hozzám! :)