52. nap

A hétfői napom eléggé furcsára sikerült, már ami a munkát illeti, ugyanis a két Uwe-n kívül én voltam egyedül jelen a teljes csapatból! Ez azt jelenti, hogy 1/4-e volt csak bent aznap az Oberkasseler irodában. Persze a két nürnbergi home office-ban otthonról dolgozott, azonban így sokkal kevésbé effektíven tudunk együtt munkálkodni. Ennek ellenére muszáj voltam felhívni Michaelt, mivel küldött egy táblát, amiben fals adatok voltak. A nap további része így egészen csendesen telt, de legalább most már újra van internet a gépemen. Ugyanis a probléma még előző csütörtökön kezdődött, amikor is valamiért a Chrome-ban nem ment az internetem, majd péntekre már a jó öreg Explorerben sem találta a hálózatot. Illetve a belsős intranetet elértem, de a világhálóra nem tudtam felcsatlakozni. Így még rögtön pénteken felhívtam az IT Helpdesket, hogy megkérdezzem, mi a teendő ebben az esetben. Ott elmondták – ismét magyar kollégához kerültem :) – hogy az intranet géphez kötött, míg az internet kapcsolat személyhez. Márpedig az én gépem nem az én nevemen van, hanem azon HR-es kolléga (Natalie) nevén, aki jelenleg is szülési szabadságát tölti. Így logikusan nem Natalie felhasználóneve alól nem is mehetett az internet számomra, inkább az a csoda, hogy eddig valami hiba folytán ment. Fel is adtam azt az igényt, amit a segélyvonalon mondott a kolléga, ami – csodák csodájára már – hétfő délutánra át is futott, így újra teljes értékű munkát tudtam végezni. Azonban a munkaidő lejárta után is volt még egy említésre méltó programom, ugyanis este fél 10-kor Ivánnal találkoztam. Ekkor ért ugyanis haza és azért találkoztunk, hogy megnézzük, tudjuk-e közösen használni az ő az internetét. Ugyanis ő €30-s (több mint 9000 Ft) havidíjért előfizetett a Telekom Hotspotos internetért, ami annyit tesz, hogy bárhol az országban ilyen Hotspot lefedést talál, akkor csatlakozhat rá. Azonban – ravaszul – úgy csinálták meg a fejlesztők ezt a konstrukciót, hogy egyszerre csak egy eszköz használhassa a netet egy felhasználónév alól, így amikor az egyikünk használja, és a másik csatlakozik, akkor az első embert rögtön kidobja a rendszer. Így mondtam neki, hogy nem szeretném, ha amikor ő használja, akkor kidobja őt a rendszer, mivel én bejelentkeznék. Ennek ellenére Iván erősködött, hogy én nyugodtan használjam azokban az időkben, amikor ő általában nem szokta, maximum ha éppen mégis használta abban az időben is, akkor az a megbeszélt jel, hogy ő rögtön újra belép és abból én érteni fogom, hogy foglalt a vonal. :) Hiába akartam kifizetni a felét, így ő nem fogadott el tőlem pénzt, azonban én már megelőlegeztem ezt, ugyanis úgy mentem már át hozzá, hogy sütöttem neki 4 palacsintát, ami nagyon jólesett neki. :) Megköszöntem a nagylelkű felajánlását és mondtam neki, ha pénzt nem is fogad el tőlem, akkor legalább még egy párszor sütök majd neki palacsintát. Azonban ő azt hitte, hogy én ezt kötelességből akarom tenni vele, de mondtam, ha ez kötelesség lenne, akkor most üres kézzel jöttem volna ide :) és hogy ez számomra belülről fakad, ezzel szeretném megköszönni a felajánlását. Ez a példa úgy láttam, hogy célba ért nála és ebből látta, hogy nem kompenzálni akarom, hanem tényleg csak kedveskedni akarok neki a palacsinta sütésével. Ezzel kívántunk jó éjt egymásnak, mivel másnap mindketten mentünk a Telekom bő családjához dolgozni. :)

Kedden már többen voltunk jelen az irodában, jött Márió és a két nürnbergi kolléga is. Délelőtt Michaellel folytattuk a hétfőn félbehagyott munkát, és most az én gépemnél újra megcsináltuk a riportot, mely végén nagyon köszönte a segítségemet. Tudtam neki is újdonságokat tanítani, ő pedig nekem, így már nemcsak Daniel és Uwe látta azt, hogy Excellel kapcsolatos kérdésekkel bátran lehet hozzám fordulni. :) Ehhez mérten Uwe ebéd előtt jött is segítséget kérni tőlem, melyre nekem kapásból eszembe jutott egy megoldás, ami jónak is bizonyult, úgyhogy nagyon köszönte. A keddi ebédem is rendhagyóra sikerült, ugyanis egy mini magyaros ebédre került sor a Landgrabenweg Telekomos épületében. Azért mini, mivel ezt most nem az a kolléga szervezte, aki a hónap első és második csütörtöki étkezéseit szokta, hanem az a Péter nevű munkatárs, aki csak kevésszer fordul meg itt Bonnban, de akkor mindig szervez egy étkezést. Azért étkezést használtam itt, mivel – elmondásuk alapján – többször vacsora sikeredik, ha ebédre nem ér már ide, ugyanis ő gyakorlatilag többet tartózkodik a levegőben, mint a szárazföldön, na nem azért, mert úgy kirúgnák, hogy a lába sem éri a földet, hanem annyit kell a különböző Telekom leányvállalatokhoz utaznia, hogy szinte már azt érzi, hogy neki is szárnya nő. Így most is több új magyar kollégát ismertem meg, csak kettő ismerős arc volt a korábbi ebédekről. Ez a mostani egy csendesebb társaság volt, de velük is nagyon jót beszélgettünk, azonban sokáig nem maradhattam, mivel a munka várt rám a másik épületben. Délután két munkával is készen lettem, meg is mutattam Uwe-nak, aki kifejezetten elégedett volt vele, csak apróbb módosításokat kért, de az összképet tekintve azt mondta, hogy teljesen rendben van. :) Úgyhogy egy újabb sikerekkel teli munkanapon voltam túl, este pedig következett a menetrend szerinti röplabdaedzés, melyet már úgy megszerettem, hogy hiányozni fog, ha kimarad (és jövő héten kimarad majd, de erről majd a hétvégi írásomban teszek említést). Ahogy most odaértem Linz (Rhein) városába a tornateremhez, az előttünk lévő csapat egy igen érdekes sportot játszott, nagyon szórakoztató volt nézni. Hasonlított a lábtengóhoz, azonban ezt heten (!) játszották, középen hálónak padokat használtak zsámolyokon, de a szabályok sem mindennapiak voltak. Szerválni úgy kellett, mint a ping-pongban, a saját térfélen is kellett egyet pattannia a labdának, majd a túloldalon. Az egymás közti passzolgatás úgy nézett ki, hogy akár kettőt beleérhetett az ember, majd egy hazai térfélen pattanás után (!) a csapattársa is beleérhetett és még a harmadik is ugyanígy megjátszhatta a labdát. :D Az viszont szigorúan pontvesztést ért, ha az első ember a második után ismét megjátszotta a labdát. Úgyhogy elég sajátos játéknak voltam szemtanúja, de tényleg élmény volt nézni a bácsiknak a játékát. :) Ezt követően a röplabda ismét remek volt! Pont 12-en voltunk, így mondta az edzőnk, hogy több időt hagy majd a játékra, addig azonban a szokásosnál még inkább megdolgoztatott minket, hogy jóleső fáradtsággal vágtunk neki a játéknak. Ismét szoros csatát követően 25-23-ra végül most mi maradtunk alul, de volt sok szép labdamenet, blokk és lecsapás is. Kezd most már hasonlítani valamennyire ahhoz, amit röplabdának neveznek, bár még tudom, hogy nagyon messzire vagyunk tőle. :) Este hazafele úton 10 percet késett a vonatom, de ennek is a pozitív oldalát néztem, ugyanis elképzelhető, hogy pont ezen a 10 percen múlott, hogy a vonatút után bicikliről több nyulat is volt szerencsém látni. Nagyon aranyos szürke vadnyulak, és viszonylag bátran odamerészkednek az ember közelébe, a járdán is átmennek. Annyira viszont nem szelídek, hogy amikor megállok a kerékpárral, akkor megállnának egy fotó erejére, pedig már többször próbáltam őket becserkészni. :)

Szerdán mindenféle izomláz nélkül vidáman ébredtem fel, még éppen sötét volt, de látszott, hogy azért már november van, úgyhogy eléggé hideg napnak néztünk elébe, így is lett, a biciklin már a kesztyű, sapka mindig felkerül rám, ezek nélkül eléggé hideg lenne. Munkás, dolgos nap volt ez a szerdai, az egész délelőtt folyamán két Excel file-t fejtegettünk Thomas-szal és Uwe 2-vel, hogy és miért nem egyeznek az adatok a mi rendszerünkben található számokkal. Azonban pont ebédidőre pontot tudtunk tenni az ügyek végére, meglett a pontos diagnózis a hibákra. Ebédnél ma fasírtot ettem rizzsel és lecsós szósszal, pluszban még egy kis saláta is járt hozzá, mindez csak €3,7 volt, ami az itteni árakhoz képest abszolút elfogadhatónak számít, és finom is volt. Délután végig életem első német előadására készültem, ami jövő szerdán lesz esedékes, addig viszont nem sok szabadidőm lesz már, mivel holnap Daniel visszajön a szabadságról és együtt fogunk riportolni. Jövő szerdán fogok ugyanis beszámolni a múlt heti egy órás online kurzusról a csapat meeting folyamán és nagyon készülök rá! :) nem elég, hogy angolról németre kell fordítanom az üzleti szöveget még németül is kell majd beszélnem, amire még tényleg nem volt eddig precedens, de nagyon oda fogom magam tenni és jól fog sikerülni. Már megvan a váza, miképpen fog kinézni a prezentációm, holnap véglegesítem azt, így lesz idő leülepednie bennem és gyakorolnom a mondanivalómat. Katja is egy segítségkéréssel talált meg engem, ugyanis kapott egy spam gyanús e-mailt, csak nem tudta, hogy ezt hova kell jelenteni. Én sem, azonban 3 perc keresgélést követően már meg is találtam és el is küldtük együtt. :) Úgy látszik terjed, hogy bizalommal fordulhatnak hozzám a kollégák. ;) Délután még a szokásos bevásárláson kívül jött az elmaradhatatlan palacsinta sütése, majd megírtam ezt a kis szösszenetet. :) Mindenkinek további nagyon szép hetet kívánok és szívélyes üdvözletemet küldöm innen, Bonnból! :)