Üdv újra a fedélzeten! :) A legfrissebb élmények után következzen újabb bejelentkezésem, melyet a hétfői nap boncolgatásával kezdem. Reggel sikerült kitalálnom a számomra leginkább kedvező útvonalat, ahogy a munkahelyemre el tudok jutni. Ez pedig úgy néz ki, hogy biciklivel elmegyek a 66-os villamos megállójához, onnan át a villamossal a hídon és bent is vagyok az irodámban. Azért jutottam erre az elhatározásra, mivel ha csak a 63-as villamoshoz mennék el biciklivel, akkor – a legrosszabb esetet véve – kétszer is várakoznom kell a villamosra, (először 63, majd a 66) nem is beszélve arról, hogy ezt hazafele is ugyanígy meg kellene várni. Tekintettel arra, hogy az időjárás – lassan, de biztosan – kezdi megmutatni az „igazi” énjét, (miszerint szeles-esős, de mindenképpen felhős, hideg) eléggé kellemetlen tud lenni csupán azon 5 perc is a megállóban. Úgyhogy ezzel a megoldással kicselezem az időjárást és a várakozást is és még egészséges is. Megpróbáltam végig biciklivel eljutni a munkahelyre, ami fizikailag egyáltalán nem megerőltető, viszont eléggé kellemetlen izzadtan leülni dolgozni, és bár van lehetőség lezuhanyozni a munkahelyen is, csak a macera van vele. Míg ha csak a 66-os megállójáig megyek biciklivel, az alatt még meg sem izzadok, úgyhogy ez az optimális számomra.
Tehát a hétfői napom ezen ráismerése után már eléggé intenzíven indult, mivel volt egy határidős munka, amiben nekem is segítenem kellett. Nem volt nehéz a feladat, de nagyon oda kellett figyelnem, nehogy hibát kövessek el, mivel ez az egész osztályra vetett volna rossz fényt. Azonban sikeresen abszolváltam a feladatot, mindenféle nehézség nélkül, Uwe pedig ismét megdicsért, hogy pontos munkát végeztem, ami természetesen nagyon jólesett. Ebéd után Uwe 2-nek segítettem, ez a munka sokkal nehezebb volt számomra, mivel itt pedig a német tudásomra volt igazán szükségem. Évről évre felülvizsgálatra kerülnek a különböző termékcsoportok kódjai, és rendre egyre kevesebb kódot használnak költséghatékonysági okokból. Ezen termékkódokat egy szép nagy Excel táblában tárolják és az én egész délutáni feladatom a termékek angol és német rövid és hosszú megnevezésének az ellenőrzésével telt. Az elején főleg nehéz volt, de aztán ráéreztem az ízére, úgyhogy a végére egészen belejöttem.
A keddig napom – az előző héthez hasonló módon – szintén hosszúra sikerült. Reggel biciklivel mentem végig a munkahelyemre, mivel este nagy hasznát vettem. Azonban addig még el kellett jutnom, és hogy nehogy két ugyanolyan nap legyen, ez sem telt el rendhagyó munka és történés nélkül. Kiderült ugyanis, hogy Uwe, Iván és én hármasban megyünk majd a Shalke 04 – Chelsea meccsre, mivel az Iván egyik közeli munkatársa nagy Shalke rajongó és ő pont nem tud kimenni megnézni kedvencét, úgyhogy nekünk adja a bérletét ezen időre, amire három jegyet is „rátölt” november 25, keddre. Elképesztően várom, hogy újra láthassam a kedvenc csapatomat még akkor is, ha a Shalke szurkolók között kell majd végignézni a meccset, nagyon jó lesz! Annak köszönhetően pedig, hogy Uwe is jön, autóval megyünk, úgyhogy még kényelmes is lesz, és nem kell a vonatra várni. Ebédre pedig át is jött Iván a mi épületünkbe, (10 perc sétára van az övé) hogy megismerje a kollégákat, illetve a későbbiekben majd ő is megismerkedjen a helyi SAP alprogramokkal, mivel neki nem volt akkora szerencséje, mint nekem, neki nincs ilyen jó csapata. Délután pedig 13 órától 16:30-ig (!) egyfolytában Daniel demonstrálta az egyik havi riportnak a kivitelezését, amit én már át is vettem tőle! :) Ez az első munkám, amit itt tartósan átvettem, mivel Daniel januártól máshol folytatja Telekomos pályafutását, úgyhogy valakinek amúgy is át kellett volna ezt venni, nekem pedig még van szabad kapacitásom, így most már van folyamatos munkám is. Nagyon örülök ennek és megtiszteltetés számomra, hogy ennyi idő után megbíznak már bennem, hogy lesz egy teljesen általam generált riport. Azonban ahogy a bekezdés elején utaltam rá nem ezzel ért még véget a keddi napom, ugyanis várt rám Linz! :) Viszont egy dologra nem gondoltam reggel, amikor biciklivel mentem a munkahelyemre, hogy egy iszonyatosan nagy vihar keletkezett napközben, úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna, vagy talán még jobban. Nekem pedig az volt a tervem, hogy elmegyek biciklivel a munkahelyemről délután a vonatállomásra, majd vonattal Linzbe és vissza, onnan pedig – hogy ne kelljen várni a villamosokra – biciklivel haza végig. Szerencsémre azonban pont volt egy fél óra 17:45-től 18:15-ig, amikor teljesen elállt az eső, így végig szárazan tudtam az állomásra kimenni. Az edzés most is fenomenális volt, még jobban ment a játék, mint előző héten, az edző és Uwe is többször megdicsérte a mozdulataimat és én is úgy éreztem, hogy tényleg jobban megy. Elképesztően intenzív, minden izmot megmozgató és emellett rendkívül szórakoztató sport a röplabda, mindenkinek ajánlom, aki csak teheti és van kedve-lehetősége rá. Az első órában most is bemelegítéses gyakorlatok voltak, már azok is eléggé megterhelőek, utána pedig próbáltuk ezeket beépíteni a játékba, mondhatni elég sikeresen – persze fejlődni mindig lehet és a legtöbben ott csak amatőr szinten játszanak, de nagyon lelkesek vagyunk! :) A hazafele út tökéletesre sikerült, kb. 20 perccel korábban hazaértem így a pályaudvarról, mintha a két villamossal közlekedtem volna – az izzadtsággal pedig úgyse kellett foglalkozni, mivel erről már előtte gondoskodtam a röplabda során. ;)
Majd következett a szerdai napom, ami szintén tartogatott meglepetést. A reggeli bicikli-villamos kombináció továbbra is szuper, így fogom csinálni az elkövetkező időben, persze a keddi napot leszámítva, amikor végig bicajjal megyek majd. Reggel Uwe adott egy ad hoc jellegű munkát, utána pedig Daniellel folytattuk a kedden felfüggesztett riportot. Annyira belelendül néha a magyarázásba, hogy sokszor olyan bagatell hibákat ejt, amiket még én külső szemlélőként is simán kiszúrok és amiket biztos, hogy nem követne el, ha nem próbálna inkább arra figyelni, hogy miket mond. Pedig a saját anyanyelvén beszél, tehát még csak nem is arról van szó, hogy angolul meg kellene erőltetnie magát – ahogy egyébként gyönyörű kiejtéssel beszél – hanem tényleg sokszor elkalandozik, ezért én duplán figyeltem. Először is arra, hogy mit mond, mivel jövő hónaptól ezt már én fogom csinálni, másrészt pedig arra, hogy amit csinál az összhangban van-e azzal, amit mond, illetve nem követ-e el valami apró figyelmetlenségi hibát. Miközben nekem mondta a riport procedúrát, kiderült egy nagyon fontos dolog, ami nem került volna egyelőre a felszínre, ha nem mondta volna most nekem ilyen részletesen. Ugyanis néhány adatot csak kb. 1 hónappal később töltenek fel a szerverre, és mivel ezek a riportok közvetlenül az első adatok feltöltését követően kerülnek generálásra, az 1 hónappal későbbi – amúgy szintén fontos – adatokat eddig 2014-ben sosem tartalmazták. 2 órás nyomozás és 3 kolléga összehangolt munkája kellett ahhoz, hogy rájöjjünk, mi is okozza a különbséget. Azonban kiderült, mindenki örült a végén, úgyhogy ezt jelezni fogja Daniel a feletteseknek.
Olyan hosszúra sikerült ez a probléma felgöngyölítése, hogy még az ebédet követően is vissza kellett rá térni, azonban nem tudtunk a végére járni még ekkor sem, mivel 14 órakor közös meetingre került sor. 2 hetente össze szokott ülni Mario és az egész csapat átbeszélni, hogy mik történtek az elmúlt időben, van-e valami óhaj-sóhaj-panasz-vidámság a társaságban, illetve mik a várható jövőbeli tervek, programok. Egyelőre még nem sokat értettem a történésekből, nem a német miatt, hanem amiről beszéltek, abban én még egyáltalán nem voltam benne, így a történetek fonalát még nem nagyon tudtam felvenni. Azonban Daniel és Richard felhozta a reggeli nyomozás esetét, ahol az én nevem is szóba került már, miszerint sokat segítettem én is az ügy felgöngyölítésében, ami hihetetlenül jólesett nekem, mivel így Mario (a főnököm) is látta, hogy odateszem magam. :) Továbbá az is nagyon jólesett nekem, hogy Richard teljesen magától megjegyezte a meeting elején, hogy nekem napról-napra jobb lesz a németem. Az előzménye az volt, hogy Mario kérdezte tőlem, beszéljünk-e inkább angolul, mire mondtam, hogy tökéletes a német, én vagyok a „vendég”, és amúgy is trenírozom magam és szeretnék megtanulni németül. Nagyon érdekes volt számomra a meeting vége, ugyanis egyáltalán nem számítottam ilyen befejezésre! Ahelyett, hogy „unalmasan” csak egy köszönömöt és egy sima összefoglalót tartottak volna, minden kolléga egy kezével elkezdett jó párat kopogni az asztalon „taps” gyanánt. Egyelőre azt még nem tudom, hogy ez csak ebben a csapatban szokás, vagy máshol is, én most találkoztam vele először és nagyon tetszett, elég látványossá tette a találkozót. Ezt követően aztán még kicsit Daniellel és Richarddal dolgoztam, de a nap hátralevő részében már nem történt újdonság, úgyhogy 16:30-kor eljöttem a munkahelyemről. Érdekes volt számomra azonban az, hogy miközben a 66-os villamost vártam, megpillantottam Mariot, aki szintén a 66-ossal ment néhány megállót. Meg kell, hogy mondjam, számomra ez nagyon pozitív, ugyanis simán megtehetné, hogy autóval járjon, de – feltéve, hogy ez nem egy egyszeri kivétel volt – inkább az olcsóbb és környezetkímélő megoldást választja a munkába járásra, ahogy egyébként a kollégák nagyon nagy százaléka.
Ennyit mára, azonban legközelebb csak vasárnap fogok tudni jelentkezni, mivel holnap jön a családom, akiket már nagyon várok és már teljesen kialakult a program, amihez az előrejelzés szerint a jó idő is asszisztálni fog, nagyon bízom benne, hogy így is lesz! :) Köszönöm, hogy elolvastad írásomat, és visszavárlak újfent. Addig is szép hetet kívánok! :)
