34. nap
Túl vagyok az első egy hónapomon itt Bonnban, ahol már eddig is megszámlálhatatlan jó dolog történt velem és amikor azt hiszem, hogy ennél már nincs feljebb, akkor mindig jön egy újabb csodálatos gesztus. Hétfőn ahogy már az előző írásomban kitértem rá hatalmas sikere volt a Balaton szeletnek a kollégáknál, de nem tudtam, hogy ezzel még nem ért véget a Platensee mánia. Ugyanis szerdán két kolléga is megkeresett, hogy amikor legközelebb megyek Magyarországra, akkor hozzak magammal nagy tételben Balaton szeletet és ők kifizetik, mivel annyira ízlik számukra, hogy ebből be szeretnének maguknak spájzolni. :) azonban ne szaladjunk ennyire előre, mivel minden napra jutott valami kis finomság. Kedden Uwe 2 adott több feladatot is, melyeket szépen sorban el is készítettem, és áthívtam őt a gépemhez megmutatni a munkámat, mivel éppen konferencia beszélgetés zajlott az ő irodájában és nem tudtuk volna ott nyugodt körülmények között átnézni. Ahogy belépett az irodámba az első megjegyzése az volt, hogy kellene nekem szerezni egy második monitort is, hogy ne csak eggyel dolgozzak. Már ez a gesztus is nagyon jólesett számomra, mondtam is neki, hogy nagyon figyelmes tőle és igen, én is a két monitorral való munkát preferálom. Gyorsan megmutattam a munkát, amit végeztem, nagyon meg volt vele elégedve, majd rögtön intézkedett is a második monitorom ügyében. A HR-esünk, aki szülési szabadságon tartózkodik, csak másfél év múlva tér előreláthatólag vissza a munkába, úgyhogy addig biztos nem lesz szüksége egyetlen monitorra sem. Uwe 2 nem is hezitált sokat, mondta, hogy nyugodtan átvihetem az egyik monitorát hozzám. Így is tettem, szerencsére volt is ott áram és átjátszó kábel a monitorhoz, így nagy boldogan kötöttem is volna be a gépbe. Ámbár most jött csak a neheze, ugyanis nem volt még egy bemenet a PC-n monitor számára, csak az, ami eredetileg be volt dugva. Így Uwe 2 megkérdezte Romi nevezetű kollégánkat, hogy neki mi a véleménye róla, mit tegyünk. Neki sem volt más ötlete, csak az, hogy megkérdezze Thomast, hátha ő kisüt valamit. Ez meg is történt, úgyhogy kedd 14:53 körül három kollégám állta körül a gépemet és jöttek elő az ötleteikkel. Én megkérdeztem tőlük, hogy nem kellene-e megnézni Daniel konstrukcióját, mivel én úgy láttam, hogy ő szintén PC-t használ és neki is két monitorja van, de annyira belemerültek a gondolkodásba, hogy nem lehetett őket kizökkenteni. Végül arra jutottak, hogy egy átalakítóval hidalják át a problémát és szerencsére pont volt is egy ilyen átalakító a közelben, úgyhogy megoldódott még ott helyben a feladat, de tényleg nagyon rendesek voltak, ahogy nem hagyták magukat és mindenáron segíteni akartak. Ezt követően még benn maradtam sokáig, mivel kedd révén este röplabda edzésem volt. Azonban most az is rendhagyóan sikerült, ugyanis Uwe nem tudott rajta részt venni, mivel családfői kötelezettségeinek kellett eleget tennie felesége szüleinek érkezésénél. Úgyhogy egyedül mentem rá, és végig nagyon kedvesek voltak a sporttársak, illetve a tanár is. Többször megdicsért, amikor jól csináltam a feladatot, ha pedig nem jól, akkor tanáccsal bíztatott. Remek és továbbra is jólesően nagyon fárasztó edzésen voltam tehát túl most kedden is, amit a szokásos hazabiciklizés követett Bonn, Oberkassel állomásról. Most is visszautalnék a mai legelső mondatomra, ugyanis tényleg nem gondoltam, hogy még aznap történik bármi is. Utazok a biciklimmel, szépen égett a fénye a dinamó következtében, ami lehetővé tette, hogy lássam azt a két nyulat, akik ott szabadon mászkáltak az addig sötét erdő menti tisztáson. Lelassítottam lefotózni őket, azonban rögtön el is mentek, ahogy a közelükbe értem, de mindegy is, mivel úgysem integettek, úgyhogy nem lett volna semmi különös a fotó. :)
Szerdán több feladatot is kaptam reggel, úgyhogy azokkal bőven volt teendő egészen ebédig, és amikor már mentem volna le a menzára, akkor a kollégák engem is invitáltak egy evés előtti programra. Ugyanis ez a hét sem telt el egy közös program nélkül: most kerültek kiosztásra az elmúlt egy év kiemelkedő teljesítményét nyújtó kollégák díjai. Pontos menetrendje volt az összejövetelnek: először az osztály igazgatója, majd a helyettese mondott egy szép beszédet, ezt követően a három díjazott közvetlen főnöke mondta el, hogy miért kapták a beosztottaik a nemes jelölést, majd a három díjazott beszélt pár szóban a munkájuk gyümölcséről. Ezt követően pedig ismét egy közösségépítő ebédre került sor ugyanebben a teremben, mialatt új emberekkel beszélhettél, illetve gratulálhattál a díjazottaknak. A délutáni kemény mentális munkát pedig egy fizikailag kimerítő tollaslabda meccs követte. Ugyanis Daniellel megbeszéltük, hogy bevezetünk egy rendszeres tollast, ami valószínűleg szerdánként lesz majd, ekkor jó a legtöbb embernek. Viszont most az idő szűke miatt csak mi ketten tudtunk menni, jövő héttől kezdve minimum négyen is fogunk tudni menni, ami költséghatékonysági okokból is jobb lesz, azonban így sem volt kettőnknek horribilis az ára a pályának. Annak a pályának, ami tényleg profi színvonalú: nagyon jó a borítása, a háló feszességét és magasságát tekintve is szabványos, illetve a csarnok magassága is tökéletesen megfelel a játék élvezetéhez. Hihetetlenül intenzív egy órát játszottunk és nagyon jól éreztem magam és nem csak azért, mert 4:2-re megvertem Danielt, hanem tényleg rendkívül megmozgatott a játék. Ezt követően ismét vissza kell utalnom a mai legelső mondatomhoz, ugyanis én csak annyit kérdeztem Danieltől, hogy tudok visszajutni a 66-os villamos megállójához, mire mondta, hogy ő szívesen elvisz kocsival. Nagyon megköszöntem, de mondtam, hogy nekem tényleg tökéletes, ha csak a villamosig visz, mire mondta, hogy amennyiben már visz, akkor hazavisz, pedig nagyon nem esett ez neki útba. Hihetetlenül rendes volt tehát. Útközben pedig nagyon sok érdekességet tudtam meg tőle a németországi jogosítvány megszerzésének körülményeiről és a német szabályokról a vezetés kapcsán. Minimum €1500 (kb. 450 ezer Ft) kerül egy jogosítvány, de ehhez az kell, hogy egyszer se bukjon meg az ember. Ezalatt 3 hónap elméletet tanulnak, amit nagyon komoly gyakorlati rész követ. Szükségük is van rá, hiszen a német autópályákon a mai napig vannak olyan szakaszok, amiken tényleg korlátlan sebességgel haladhatnak az autósok. Aki erre jár, annak leírom, hogy amikor egy kör alakú fehér hátterű táblán, három fekete vonallal ferdén áthúzott feloldó táblát lát, az onnantól kezdve fokozottan ügyeljen, nézze a visszapillantó tükrét, és mihamarabb tartson jobbra. :) Továbbá a jogosítvány megszerzése után még két évig tanuló státuszban vannak, ilyenkor ha ittas vezetésen kapják, vagy kétszer gyorshajtáson, akkor azonnal (!) elveszik a jogosítványát és kezdheti elölről az egész procedúrát abszolút nulláról. Itt az emberek szeretnek gyorsan menni, ez nem is kétséges, ehhez mérten állították be a büntetési rátát: ha a megengedettnél 20 km/h-val gyorsabban fotóznak le, akkor mindössze €20 büntetést kell fizetni és nem jár érte büntetőpont. Azonban amennyiben télen egy ellenőrzés során nem téli gumi van az autódon, azért nagyon komoly büntetés jár. Ugyanez vonatkozik a téli balesetre, ott először a kerekeket vizsgálják meg és hiába nem te voltál a hibás, ha nem téli gumi van a kocsidon, akkor legalább a balhé felét te fogod elvinni. Illetve Németországban az a hibás, aki az autót vezette, tehát a gyorshajtásért sem a kocsi tulajdonosa felelt, hanem a sofőr. Ha egyszer eljátszod azt, hogy azt nyilatkozod, hogy egy közeli hozzátartozód vezette az autót, akkor elnézik, még ha kétszer, akkor is. Azonban ha már háromszor eljátszod ezt, akkor kérik, hogy onnantól kezdve hivatalosan vezesd, hogy ki mikor ül a volánnál, hogy a legközelebbi hasonló esetnél tiszta sor legyen, ki a hibás.
Pénteken már nyugodtabb napom volt, két hosszabb feladatot is abszolváltam, majd ebéd után Daniel adott egy harmadikat, amit mondta, hogy elég, ha jövő héten fejezek be, úgyhogy nem sokkal később el is kezdtem a hétvégét. :) Először is ingyen ebédem volt, mivel a Curry Wurst kártyám teljesen betelt, így egy ingyen járt. Gondoltam ez a pénteki nap a legmegfelelőbb erre, így egy isteni koszttal indult a hétvégém. Nagyon jólesett továbbiakban egy ilyen hosszú hét után (a bevásárlást követően) hazajönni, megsütni a finom palacsintát és csak leülni, megnézni a Lopott szavak című filmet. Maga a film elgondolkodtató, azonban a legjobb az volt benne, hogy teljesen kikapcsolt, úgyhogy onnantól kezdve pihenéssel telt a pénteki és a mai (szombati) napom is. A mai nap reggelén gyorsan kimostam a színeseket, majd megnéztem a Snooker kínai versenyének második elődöntőjét. Ebédet készítettem magamnak, majd meglátogattam (volna) a helyi MediaMarkt üzletét, azonban rejtélyes okokból zárva volt és a kiírás szerint csak holnap 13 és 18 óra között lesz nyitva. Úgyhogy hazajöttem, végigszurkoltam a Chelsea hazai meccsét a QPR ellen, melyet szerencsésen abszolváltunk is 2-1-re, (Oscar és Hazard góljaival, utóbbi büntetőből, amit ő is harcolt ki) majd megbeszéltem Ivánnal a vasárnapot, ugyanis holnap megyek vele, Uwe-val és a fiával négyesben a Köln – Freiburg találkozóra, ami 17:30-kor kezdődik. Hihetetlenül várom és hatalmas élményben lesz részem az eredménytől függetlenül. Ugyanis Uwe mesélt róla, hogy itt a közönség végig énekel, hihetetlen atmoszférát varázsol a meccsre, de ugyanezt a jegyre pillantva is láthatom: Gänzehaut garantiert! (szó szerinti fordításban: libabőr garantált) Kívánom, hogy mindenkinek legyen hasonlóan kellemes hétvégéje, és nagyon megtiszteltetek, hogy továbbra is ilyen sokan olvassátok írásaimat, várlak vissza Benneteket a következő alkalommal is! :)
