56. nap
Üdvözlöm minden kedves olvasómat ezen a gyönyörű vasárnap estén, a következő sorokban az újabb csodálatos heti történéseimről olvashattok, mivel elképesztő programokban volt és lesz is is részem. Csütörtökön Uwe és Michael adott jó sok munkát, de délutánra már végeztem is vele. Mindketten nagyon elégedettek voltak vele és ezzel nagy segítséget nyújtottam nekik, sok ideig fogják tudni ezt a sémát, amit elkészítettem. A részletekkel nem untatnálak benneteket, legyen elég annyi, hogy az egyik riportot úgy formáltam át, hogy hónapról hónapra csak az aktuális adatokkal kell a jelenlegi adatok mellé másolni (ami tényleg nem több 2 percnyi munkánál) és már készen is van, hiszen a többit a tábla számolja. Így rendkívül boldogak voltak, számomra is kihívást jelentett a feladat technikai háttere, mindenki jól járt vele. Utána volt még lehetőségem jövő szerdára készülni, aminek a prezentáció részével nagyjából már el is készültem aznap.
Pénteken csak 13 óráig kellett bent maradnom, mivel ledolgoztam már korábban a szükséges óraszámot, így koncentráltan összeszedtem a gondolataimat, hogy mindennel végezzek, amit terveztem még erre a hétre. Beszéltem telefonon nagymamámmal, aminek nagyon örültem, hiszen már rég hallottam a hangját, illetve egy nagyon kedves barátommal, akivel a vicc kedvéért németül kezdtem el beszélni, majd persze később „lebuktattam magam”. :) Ebédre nagyon finom Curry Wurstot fogyasztottam a munkahelyi étkezdében, én magam szórhattam rá igény szerint a curry port, illetve a barna szószt is, úgyhogy éltem is a nagy lehetőséggel és gazdagon meglocsoltam mindkettővel. Mennyei volt, Ramona meg is jegyezte, hogy én szívesen eszem Curry Wurstot sült krumplival. Azonban én éreztem a kis keserűséget a szavaiban, mivel láttam, hogy ő kemény egy kis csésze salátát hozott magának. Elmesélte, hogy neki most nem szabad sokat ennie, mivel hétvégén akrobatikus tánccsoportjával fellépésre mennek és ő az a személy, aki – legalacsonyabbként – az ember-piramis csúcsán lesz, így nem szeretné megnehezíteni a csapattársai életét átvitt és rendes értelemben sem. Ebéd után így már nem sok időm maradt dolgozni, de amit terveztem, azzal végeztem, munka pedig jövő héten is lesz bőven. Gyönyörű, szikrázó napsütésben hagytam el az irodát, így még hazafele megváltoztattam a tervet és a hétvégi bevásárlást későbbre toltam. Úgyhogy ismét ellátogattam a gyönyörű Rheinaue parkba, ami útba esik nekem hazafelé. Hihetetlenül szépen megcsinálták ezt a parkot, ahol semmilyen autó, vonat zaj nem hallatszik, tényleg a nyugalom oltára. A kacsák pedig rendkívül barátságosan tűrték, hogy közel menjek hozzájuk néhány művészi fotóra és jólesett leülni az egyik padra egy pár percre napfürdőt venni. Majd hazafele menet még egy éppen arra járó nyulat is volt lehetőségem lencse végre kapni, úgyhogy lassan egész Bonn állatfajtáiról készítettem már fényképet. Ezt követően bevásároltam hétvégére, majd örömmel vettem tudomást róla, hogy szabad a mosógép, így gyorsan ezt ki is használva kimostam egy fehér és egy színes kört is, hogy reggel ne kelljen korán kelni. Utána szintén nagy érdeklődéssel láttam, hogy újabb Snooker versenyt ad az Eurosport, úgyhogy a délutáni palacsinta társaságában megnéztem néhány meccset.
A szombatom nagyon nyugodtan kezdődött, ágyba kaptam a reggelit – magamtól. Egészen délig ott is maradtam, mivel nagyon izgalmas és kiélezett Snooker meccs volt, majd megcsináltam magamnak az ebédemet. Finom baconbe göngyölt virsli volt sonkás-hagymás krumplival, amit egészen új töltelékű palacsinta követett! Ugyanis még pénteken vásároltam olyan „Milch Schoko Duo” krémet, ami remekül illik a palacsintába és a finom otthoni lekvár mellé tettem mákot is. Nagyon ajánlom, elképesztően jól egészítik ki egymást. Majd megnéztem a Chelsea otthoni meccsét a WBA ellen, sima 2-0-s győzelemmel abszolváltuk a mérkőzést. A meccshez annyit, hogy Diego Costa megállíthatatlan a gólgyártásban, a másodikat pedig Hazard lőtte egy okos és láthatóan begyakorolt szögletkombináció után. A meccs után pedig útra keltem és nagy reményekkel mentem meglátogatni Köln városát, ahol a híres kölni karácsonyi vásárt tekintettem meg. Azaz csak tekintettem volna meg, mivel eléggé csalódást keltő módon még nem kezdődött el. A kis bódék már kihelyezésre kerültek, de csak elvétve 1-1 volt nyitva, a többi még zárva és némelyik kordonnal elkerítve várt a jövő hétre, amikor is – remélem – már tényleg elkezdődik. Úgyhogy kicsit elszontyolodva jöttem vissza Bonnba, de mivel még korai volt az este – és mivel a jó kis Waffel illata felkeltette az érdeklődésemet – elindultam Bonnban megkeresni azt a fagyizót, amiről az egyik magyar kolléga mesélt a keddi ebéden. Nem találtam meg. Pedig abba az utcába mentem, amiről ő mesélt, úgyhogy meg fogom majd kérdezni tőle, hogy mikor járt ott utoljára, mivel lehet azóta elköltözött/bezárt. Úgyhogy elindultam visszafele most már tényleg a hazafele vezető útra, amikor megláttam, hogy viszont itt Bonnban már 100%-osan elindult a karácsonyi vásár! Hatalmas területen, az egész óvárosi központot átölelve rengeteg kis Kiosk fogadja a nem kevés látogatót. Ugyanis már most szombaton is rengetegen látogattak ki, hatalmas tömeg volt. Iszonyatosan jó illatok minden sarkon volt vagy egy Goffris vagy egy Wurstos stand, így tényleg gondoskodnak arról, hogy az embernek minden érzékére hassanak. Mentem egy hatalmas kört, de rengeteg látnivaló lesz még és azt beszéltük a kollégákkal, ha itt Bonnban is megnyílik, akkor ellátogatunk majd oda, úgyhogy nem akartam most mindent megnézni, hadd maradjon majd későbbre is. Így ez a nem várt meglepetés feledtette velem a kölni apróbb csalódást, és hihetetlenül jó élményekkel telve értem késő este haza.
Vasárnap szintén ágyban reggeliztem, sikerült jól kialudnom magam, majd megnéztem a szokásos gólösszefoglalót a német ligából. Volt most is néhány meglepetés, köztük persze Szalai Ádám, aki csereként beállva kihagyta a kihagyhatatlant, majd kiállíttatta magát. Utána megnéztem egy nagyon szép és megtörtént eseményen alapuló filmet, a címe Sorsjegyesek Nicolas Cage főszereplésével, nagyon ajánlom annak, aki még nem látta, vagy ha már rég látta, megéri (újra) megnézni. Ezt követően megebédeltem, ma spagetti volt a soros. Közben hívott Uwe, hogy kicsit korábban kell találkoznunk, fél 2-kor már ott kellene, hogy legyek. Ugyanis ma tekintettük meg a Die Mannschaft nevezetű filmet, ami a németek most nyári VB győzelmét dolgozta fel, kulisszatitkokat felfedve. Nagyon szórakoztató volt, majdnem mindent szó szerint értettem belőle, szépen, érthetően beszéltek az egész film alatt. Nekem nagyon tetszett, nagyon sokat nevettem rajta, azonban Uwe azt mondta, hogy a ’96-os EB győzelmet követő film számára sokkal jobban tetszett, én nagyon élveztem. Utána pedig majdnem leesett az állam. Olyan felkérést kaptam, amire viszont tényleg egyáltalán nem számítottam! Annyit háttértörténetnek, hogy holnap (hétfőn) megyek Linzbe a röplabdacsapattal karácsonyi ünnepségre, ami azt jelenti, hogy összeülünk egy kicsit beszélgetni Linz egyik elit helyén és kicsit felelevenítjük a szép történeteket. Ekkor jött a felajánlás Uwe-től, hogy ha gondolom, akkor ott aludhatok náluk! Így nem kell korábban elmennem, maradhatok egészen a végéig a beszélgetésnek, és reggel a szokásos vonattal mehetek majd tőlük dolgozni. Már az is elképesztő gesztus volt, hogy kétszer (!) járhattam Uwe-ék házában, de ez a mostani, hogy ott is aludhatok, ez valami hihetetlen. Úgyhogy ezzel az örömhírrel tértem haza, megnéztem a Snooker elődöntőjét és megírtam nektek ezt a pár sort. Jövő héten újra jelentkezem, köszönöm megtisztelő figyelmeteket, legyen nagyon szép hetetek! :)
