Sziasztok! Újabb hét, újabb történések – no meg persze a szokásos programok. A hétfő még viszonylag csendesen telt, - főképp azért, mivel alig voltunk bent páran az irodában – de ennek ellenére munkában nem szűkölködtem így sem. Egymás után jöttek a spontán feladatok, de mellette nem maradtak el a szokásos havi riportok frissítései sem. Otthon pedig a szokásos palacsinta nem maradhatott el.
A keddi napom, amely a héten rendhagyó módon nem a leghosszabb munkanapom volt a héten, olyan gyorsan telt el, hogy szinte fel sem tekintettem a munkáim közül és már úton is voltam a röplabdára. Az itteni röpi edzéseimet tekintve most voltunk a legtöbben, 17-en, tehát még kettő emberrel többen, mint előző héten. Ez azt jelentette, hogy majdnem 3 teljes csapat kijött a jelenlévőkből. Remek játék volt, előtte jó kis kimerítő feladatok. Tényleg lenyűgöző, hogy hétről hétre mindig más és más feladatokat csinálunk, hatalmas fantázia kell hozzá ezeket kitalálni.
Szerdán felgyorsultak a dolgok, ugyanis egy kolléga írt nekem, hogy megkapta az önéletrajzomat egy kolléganőjétől. Azt írta, hogy nagyon tetszik neki, amit olvas rólam és elküldött egy állásajánlatot, amiről kérdezte a véleményemet. Abszolút tetszett nekem az állás, rögtön vissza is írtam neki, hogy megfelelő lenne számomra. Egyúttal kérdeztem is, hogy miképp megy tovább a folyamat, jelentkeznem kell-e a belsős rendszerben, vagy ez nem szükséges. Mire azt válaszolta, hogy előbb egyeztetnie kell a HR-rel, utána jelentkezik majd. Délután vártam a levelét, de nem írt még, úgyhogy dolgoztam tovább. Szerencsére nem unatkoztam szerdán sem ilyen szempontból sem, Uwe K. és Uwe H. is bőven adott munkát, melyeken szívesen munkálkodtam.
Csütörtök lett a hét leghosszabb napja, és ezt tudtam már előre. A nap folyamán visszaírt a kolléga előző napról, hogy sajnos az ő részlegükön nem tudnak fogadni external, vagyis külsős kollégát. Mivel hiába vagyok a Magyar Telekom munkavállalója, a Deutsche Telekomon kívüli, de a leányvállalatokban dolgozó kollégák külsősöknek számítanak. Sajnálkozott, de még egyszer kiemelte, hogy tényleg kár, mivel nagyon tetszett neki a CV-m. Nekem pedig az esett igazán jól, hogy egyrészt teljesen magától írt nekem, holott ez nem lett volna egyáltalán dolga, másrészt pedig az, hogy akkor ezek szerint az én önéletrajzom elkezdett vándorolni a német kollégák között, ami egy jó jel. Fél 5-ig dolgoztunk és aztán közösen útra keltünk. Ugyanis Düren városába tartottunk, a német elsőosztályú Düren – Coburg röplabda mérkőzést megtekinteni. A meccs 20:00-kor kezdődött, de számolni kellett 1 óra dugóban állással. Ennek megfelelően pontban 19:43-ra értünk a helyszínre, tökéletes időzítés volt tehát. A belépő 9€ volt, viszont ezért cserébe 2 és fél órányi tömény élményt kaptunk, úgyhogy abszolút megérte az árát! Nagyjából 500 ember volt kint a helyszínen, hatalmas hangulatot teremtve Már az elején a hangosbemondó mindkét csapat tagjait bemutatta, először persze a vendégeket, majd a hazaiakat. Utóbbiak hatalmas tapsvihar közepette léptek a pályára az öltözőből, a törzsszurkolókkal lepacsizva. Majd elkezdődött a mérkőzés. Hatalmas iram volt, tényleg elsőosztályú színvonalon zajlott a találkozó, nagyon szoros volt végig az állás az egész mérkőzésen. A labdamenetek között pedig a hazai csapatnak a szemszögéből megfelelő zenét játszottak: amennyiben a hazaiak szereztek pontot örömzene szólt, ha a vendégek, akkor ment a „schade, schade...” (kár, kár…) dalbejátszás. A szünetekben is végig szórakoztatta a nagyérdeműt a hangosbemondó, igazán profi volt a szervezés. Fél 11-kor pedig megnyerte a Düren a mérkőzést és sietve elindultunk haza, mivel másnap ugyanúgy ment tovább az élet és a munka.
Ami számomra csak 12-ig tartott, ugyanis szokás szerint már itthon ebédeltem pénteken. Remek ebédet készítettem magamnak, kimostam közben és megkezdődött az utolsó „átlagos” hétvégém februárban. Sok sportot néztem: Chelsea nyert az Aston Villa otthonában, német elsőosztályú mérkőzéseket, Snookert, vasárnap pedig az Afrikai Nemzetek Kupáját. Ez utóbbi borzalmasan gyenge volt, nem csak a döntő, az egész torna nézhetetlen volt egy-két lecsúszott találatot leszámatva. Mindegy, a lényeg, hogy nagyon jót pihentem a mostani hétvégén is, az előttem álló hétvégék teljesen eltérőek lesznek. Részleteket azonnal csak később írok, nem lövöm le előre a történéseket. Annyit viszont elárulhatok, hogy remek hétvégék következnek számomra, nagyon várom őket! Addig is kívánok mindenkinek szép hetet, vigyázzatok magatokra.
