Ma, ha minden rendben ment volna, akkor most nem tudnék ilyenkor bejelentkezni, na de eljutunk majd ide is.
Reggel szokásos 07:15-kor ébredtem, na nem magamtól, és először keltem arra, hogy szakad kint az eső. Azonban mire elindultam (07:32), már elállt az eső, és amíg beértem a munkahelyre ki is tartott a száraz idő. Ma már tegnaphoz képest kettővel többen voltunk. Több kolléga dolgozik hétfőn és pénteken otthonról, mivel elég messziről (Nürnberg közeléről) járnak be ide Bonnba és erre a 3 napra pedig egy ideiglenes helyi szállást bérelnek. A reggeli munka egy nyugodt a többieknek kávé nekem teával indult és ilyenkor megbeszéljük, most éppen melyik kolléga hol nyaral; Siggi egy hétig Mallorcán vitorlázik, Richard maratont (vagy fél maratont, nem tudták pontosan a kollégák) ment futni Koblenz-be, de azért Daniel 2 heti görögországi utazása, vagy Katja 3 heti spanyol pihenése sem hangzik rosszul, szerintem.
A fenti hiányzók viszont hozzájárulnak ahhoz, hogy hamarabb megismerkedhessek a helyi rendszerekkel, programokkal, melyeket a munka során használnak, mivel Daniel gépén lehetőségem nyílik dolgozni és eléggé el lennék szontyolodva, ha az ő 2 hetes távollétét követően sem lenne még saját felhasználónevem és jelszavam. Uwe így ma is tudott nekem először Excel feladatot adni, de aztán látta, hogy megint túl gyorsan végeztem vele, ezért inkább az SAP alrendszereivel ismertetett meg engem Romin keresztül. Romi egy szintén kedves kolléga, - bár nem tudok olyat mondani, aki ne lenne az, – ő is a szűk csapathoz tartozik. Először Romi csak egy konkrét kérdésemre adott hosszas választ, utána a délelőtt folyamán magam ismerkedtem a programokkal, jó sok SAP rendszert használnak itt jelenleg, pont azon vannak, hogy a jelenleg kb. 60 használt alrendszerből 3-ra szűkítsék le és fésüljék össze az adatokat. Ennek leszek én is aktív részese, persze csak szépen fokozatosan.
Ebéd után pedig ismét megkeresett Romi, hogy most lenne ideje beszámolni nekem, hogy ő pontosan mivel foglalkozik, én pedig éltem a lehetőséggel. 13:00-kor kezdte mondani és 15:34-kor ültem vissza a gépemhez. Tehát több mint 2 és fél órán át keresztül lelkesen – németül – magyarázta, hogy és mint zajlik ez Bonnban, igazán élvezetes, tanulságos és egyben rendkívül fárasztó is volt. Nem elég, hogy teljesen új mechanizmusokat és gondolkodásmódokat tanulok, mindezt még németül is nyomta végig, és bár nem értettem minden szót, nagyon sokat a szövegkörnyezetből ki tudtam találni. Így csak néha kellett visszakérdeznem és akkor is kértem, hogy németül mondja, csak másképpen. Nagyon türelmesen és abszolút beleéléssel mesélt a munkájáról. Azt is meg kell jegyezni, hogy közben a kezébe került egy kupon füzet, amit végiglapozva mindent, ami még nem járt le nekem adott belőle. Mondtam, hogy ezt inkább neki kellene felhasználnia, de ő azt válaszolta, hogy nincs ideje rá és amúgy is szívesen adja, így hát én örömmel fogadtam el. Miután pedig mindent elmondott külön hangsúlyozta, hogy tudja, ez most így egyszerre sok információ volt, úgyhogy bármilyen kérdéssel forduljak hozzá. Ha másért nem, van néhány rendszer, amihez csak neki van jogosultsága, úgyhogy ott nem is tudnám máshogy megoldani, de biztosítottam, hogy fogok jönni hozzá egyébként is.
Most értünk el ahhoz a részhez, hogy miért nem kellene most bejelentkeznem. Ugyanis meghívott Uwe egy röplabdaedzésre, amin ezen írásom publikálása közben éppen blokkolnék egy lecsapást. Azonban – még éppen időben – Uwe-nek eszébe jutott, hogy ma éppen este 9-kor (amikor a vonatom indulna vissza Bonnba) sztrájkolnak a vasutasok, úgyhogy reggelig egy vonat sem fog közlekedni. Nagyon sajnáltam, mivel már teljesen beleéltem magam és hiányzik is a mozgás. Igaz, most sem unatkozom, mivel majdnem minden nap biciklizem, de azért a foci és minden egyéb sport is hiányzik nekem.
Így hát hazajöttem, csináltam palacsintát magamnak és megnéztem az Ivanovic – Parmentier teniszmérkőzést. Már csak a neve miatt is (névrokona a Chelsea jobbhátvéd/középső hátvédjének) Ivanovic-nak szurkoltam, és nagyon örültem, hogy megnyerte azt, de azért ez mégsem olyan, mintha én játszanék. Sajnálom, hogy nem tudtam ma sportolni, azonban nem áll meg az élet, holnap ismét bizonyítani kell a munka frontján és nem is akárhogy fog kezdődni a napom! :) Holnap, ha nem akadályoz ebben meg semmi sem – megírom, hogy mi is ez, és hogy miképp sikerül majd, addig is köszönöm, hogy továbbra is ilyen sokan látogatjátok az oldalamat, igazán megtiszteltetés. Szép estét, bis morgen! :)