Micsoda egy nap volt ez a szerdai is! Este hét óra van, éppen most értem haza a munkahelyről. De szépen menjünk szép sorjában, hiszen tegnap este a mai rendhagyó reggellel búcsúztam el.

Reggel most kicsit később keltem, mivel csak fél 9-re kellett beérnem, de azért nem akartam elkésni, úgyhogy csak negyed órával állítottam későbbre az órámat. Nem akármi miatt, hiszen ma közös reggelivel nyitottuk a napot, kb. 20 kolléga az emeletről összefogott, hogy legyen minden hónapban egy nap, amikor együtt leülünk, hogy átbeszéljük a hét történéseit, a munka nehézségeit és egy kicsit össze is kovácsoljuk magunkat. Az én szempontból ez különösen megtisztelő volt, hiszen én még nem vettem részt ilyen reggeliken, de Uwe mindenképpen kért, hogy vegyek rajta részt. A beugró mindenki részéről valamilyen lekvár, felvágott, vagy sajt hozatala volt, és mint egy nagy család megosztottuk egymással az ételeket mindenféle önzőség vagy rosszérzés nélkül, sőt. Ennek ez is volt az egyik mozgatórugója, hogy szívesen adjunk a másiknak és közösen hozzuk össze a reggelit. Kétféle zsemle, víz, kávé és tea alapból fogadott minket az irodában, ezen felül adtuk össze a hozzávalókat. Úgy döntöttem, hogy ez a remek alkalom arra, hogy a nagymamám által még otthon sütött linzerből vigyek egy kis kóstolót a többieknek, mivel ilyen finomat valószínűleg nem ettek még. A reggeli remekül sikerült, megismertem ismét új embereket, a linzernek pedig akkora sikere volt, hogy gyakorlatilag sorban álltak érte a kollégák! :) Kérdeztem, hogy ismerik-e ezt a fajta süteményt és mondták, hogy hasonló Bonnban is létezik, csak itt a karácsonyi édességek közé tartozik és az év többi részében nem nagyon szoktak ilyet fogyasztani. Kérdeztem a nevéről is, azt nem tudták megmondani, de biztos, hogy nem a helyi Linz városáról kapta a nevét (mivel itt is van egy Bonntól délre), amiből arra következtettem, hogy lehet az osztrák Linz városának nevéről kaphatta a magyar nevét a sütemény. Mindenesetre hatalmas sikert aratott, úgyhogy ezúton is köszönöm ismételten nagyimnak és ez is egy visszajelzés számára, hogy milyen istenire sikerült ez is. :)

Ezen pompás reggeli után Uwe adott rögtön feladatot, Michaellel dolgoztam együtt egy Exceles kimutatáson, ami nem volt egy bonyolult dolog számomra, viszont úgy profitáltam belőle, hogy beleláttam a mindennapi feladataikba és azt is láttam, hogy néha eléggé kaotikus állapotok tudnak lenni a különböző rendszerek miatt. Úgyhogy ott is eléggé oda kellett figyelni, hogy pontos adatokat határozzunk meg, mivel a 2016-os célokat, amit el kell majd érnie a beszerzésnek világszerte, azokat most határoztuk meg. Így a legkisebb számítási hiba is komoly fejtöréseket okozna, de hát a riportolás már csak ilyen. Szerencsére több szem többet lát alapon nem lehet ilyen probléma, de én is fedeztem fel számítási hibát, ami biztos kiderült volna később is, de jobb, hogy most derült ki, mintha a felettesek vették volna észre hamarabb.

Ebéd közben most egy SAP-s szakértőt, Thomast ismertem meg. Étkezés után rövidebb-hosszabb időre ott szoktunk maradni az ebédlőben, és most annyira jó kis beszélgetés volt, hogy gyakorlatilag további fél órát ott töltöttünk még. Szó volt persze most is a tegnapi sztrájkról, Thomas lakhelyének sajátosságairól (Potsdam), a német tájegységek közötti különbségekről, persze most is kérdeztek a magyar helyzetről az aktuális témák kapcsán (ahol releváns volt), és a végén természetesen a foci ismét előkerült.

Az ebédet követően pedig folytattam a munkát, és mivel a tegnapi feladatomra kérdéseire választ kapott Uwe, így tovább tudtunk menni. Uwe most Michaelt kérte meg, hogy vigye velem tovább az ügyet, de azt még én sem gondoltam, hogy ennyire sokáig fog tartani az ügy felgöngyölítése. Gyakorlatilag 2-től 6-ig a feladaton dolgoztunk úgy, hogy még csak az alapadatokat szedtük le. A probléma ugyanis az volt, hogy tegnap még a Romi által egy másik verziójú SAP alprogramból kinyert adatok nem egyeztek a mai Michael által letöltöttekkel, így ezzel szépen elment az idő és még így sem jutottunk teljesen a végére, de nagyon jó úton haladunk. A részletekkel nem untatnálak benneteket, a lényeg csak az, hogy nagyon bonyolult és elgondolkodtató úton sikerült eljutnunk addig, ahol most vagyunk és én is sokat segítettem és nem csak az Excelben, mivel ott is tudtam pár újdonságot mondani neki, hanem a gondolatmenetben és a számításokban is. Ő pedig az SAP alprogram újabb verzióját ismertette meg velem, tegnap a régebbit láttam Romitól, egyik sem megtanulhatatlan, de azért elkél majd egy kis idő, mire megtanulom majd őket.

Úgy voltam vele, hogy hazajöhettem volna már fél 5-kor is akár, de egyrészt nagyon érdekelt, hogy mi lesz a végeredmény, másrészt pedig itthon úgyse tudtam volna mást csinálni, csak pihenni, most pedig nem ezért jöttem ide. Nagyon sokat tanultam a mai nap folyamán is és utána még fél órát beszélgettünk a fociról Michaellel, mivel amikor pakoltam be a táskámba, meglátta rajta a Chelsea feliratot és rögtön felderült a szeme, hogy a londoniaknak szurkolok. Átbeszéltük a mostani VB-t, kitértünk Magyarország múltjára és jelenjére és a kilátástalan jövőjére is persze, ő is ismerte Puskást, látta is az ’54-es meccs felvételét és a róla készült filmet is, illetve a jelenlegi német válogatottról is szót ejtettünk. Ugyanis a német válogatott is volt ám gödörben, nem is olyan régen, de ők megtalálták a megoldást, hogy miben kell változtatni, és meg is tudták lépni azt, amit mi sem bizonyítja jobban, mint hogy most is világbajnokok lettek.

Így fél 7 előtt egy kicsivel indultam haza, úgyhogy ismét egy egyedi napon vagyok túl, remek hangulatban telt az egész nap, sokat dolgoztunk, és ami – szerintem legalábbis – egyáltalán nem mellékes, hogy nagyon jól éreztem ma is magam. Most nemsokára sütök palacsintát holnap reggelre, úgyhogy el is búcsúzom. Örülök és köszönöm, hogy olvastál, a legközelebbi jelentkezéseimig pedig vigyázzatok magatokra! :) Sziasztok!