Megérkeztem, épségben és egészségben. Sajnos tegnap nem volt még netem, hogy bejelentkezzek, de mára minden rendeződött.
Ez egy más világ! Már az első sétám során tapasztaltam azt a nyugodtságot, amit Bonn áraszt magából. A mesés szépségű platánfák övezte út (mely merőleges a szállásom utcájára) járdáján sétálva eszembe sem jutott, hogy itt az emberek megszakadnak a munkától, hogy késő estig bent vannak a munkahelyükön, hogy aztán haza is vigyék a maradékot és a családjuk csak hétvégén látja őket, amikor a fáradtságtól kimerülten átaludják az egészet. Nem. Itt békés, kedvesek emberek vettek körül engem, akik mosolyogva engednek maguk elé a boltban, mivel látták, hogy tele van a kezed. Itt figyelnek is a másikra, melyet mi sem bizonyít jobban, mint a leendő HR kapcsolattartóm esete. Akkor lássuk, hogy is volt a tegnapi napom:
Reggel 6:37 Ferihegy 2B, nehéz búcsú a családtagoktól, Germanwings légitársaság, német precizitással: 08:55-re volt kiírva a repülő indulása, 08:58-kor indult el, de annyira behozta magát, hogy 10:40-kor már landoltunk Kölnben a 10:45-ös kiírás ellenére. És csak folytatódott a német kedvesség áradat, mivel Uwe, az új HR kapcsolattartóm kijött elém a reptérre a saját Audi A4 kombijával és behozott engem felvenni a szállás kulcsát Bonnba. A két város között kb. 20 km van, a reptér pedig a két város között helyezkedik el. Uwe tehát vette a fáradságot, kijött elém a saját kocsijával, elvitt az egyik Telekom épületbe, hogy felvegyem a kulcsot, elvitt a szállásra, majd meghívott ebédre a leendő munkahelyemen. A rendkívül ízletes ebéd után bemutatta a leendő főnökömet és azon kollégákat, akikkel dolgozni fogok. Közben pedig meghívott jövő szombatra hozzá, mivel egy helyi ünnep éppen akkor veszi kezdetét. Majd mondta, hogy 2-kor neki lesz egy megbeszélése, én meg csak annyit kérdeztem tőle, hogy hol tudok jegyet venni, hogy visszautazzak a szállásomra? Ez történt 13:45-kor, már készültem, hogy meg kell jegyeznem az útvonalat, mire fogta magát, lekísért és személyesen mutatta meg, hogy hol tudok jegyet venni. De csak azért, hogy ennyi ne legyen elég még azt sem engedte, hogy elmenjek egy bankba váltani pénzt (mivel csak €100 volt kéznél, nagyon alul volt a váltópénz a táskában) kölcsön is adott még €2-t.
Visszatérve még egy pár szó erejéig a leendő kollégákra, már most látom, hogy nagyon nagy jókedv fog uralkodni. Érdekes volt látni, hogy mekkora ellentét van a Rajna egyik és másik oldalán. Ismerős valahonnan? :) azonban aki Budapest bármelyik oldalán is lakik, nem hangsúlyozza ki azt folyamatosan, hogy A vagy B „a jó oldal” és ahol a másik lakik az „a rossz oldal”. Ezt persze mind vicces formába öntve közölték egymással, de minden viccben van valami igazság és tényleg érződött, hogy valahol mélyen azért ez tényleg bennük van, és még ha el is viccelik a dolgot, akkor is így gondolják ezt.
Tehát elindultam haza az amúgy tökéletesen tiszta és kulturált 66-os, majd 63-as villamossal, és amikor már mennék be a házba, valahogy a perifériás látásom észlelt egy ismerőst az egyik közeledő autóban. Pont a mi házunkhoz fordult be, több sem kellett nekem, már mentem is utána a garázsbeállóhoz, ahol ráköszöntem és rögtön meg is ismert a Kriszti. Nagyon rendes volt, rögtön mindenről beszámolt a lakás kapcsán, mivel ő már 3 hete kint él ugyanebben a házban, csak pont most költöznek el a párjával egy már saját lakásba. Segítettem felvinni a csomagjait, utána pedig meg is mutatta a közelben található boltokat, és meghívott egy kávé/fagyira :) ez alatt és végig, de még a hazafele úton is tájékoztatott a környék előnyeiről, hátrányairól, mire figyeljek, hogy csináljam a dolgokat, úgyhogy nagyon sokat köszönhetek neki és mondta, ha hazaér a párja, akkor megcsörget majd, hogy menjek fel hozzájuk. Úgyhogy gyorsan kipakoltam és elmentem bevásárolni alap dolgokat magamnak. Alig ültem le itthon és már kopogtattak is az ajtómon, beinvitáltam hát őket hozzám, mivel náluk már nagy rendetlenség volt a költözés miatt és több, mint egy óráig voltak itt beszélgetni, további fontos dolgokra felhívni a figyelmemet a bonni léttel és a lakással kapcsolatban, úgyhogy tényleg nagyon rendesek voltak és rengeteget köszönhetek már most is nekik. Este még megnéztem a Nürnberg – Kaiserslautern meccs második félidejét, nagyon izgalmas volt, de ennél még jobban esett egy ilyen élményekkel gazdag, de fárasztó nap után álomra hajtani a fejemet.
Az első alvásom Bonnban rögtön 9 óra 50 percre sikerült, aminek a 88%-t mozdulatlanul éltem meg, majd rögtön egy reggeli bevásárlással indult napom. 11 órakor telefonhívást vártam egy ICUnet nevezetű cégtől, akik segítették a német kultúrába való beilleszkedésemet. Előzetesen ki kellett töltenem egy személyiségtesztet, aminek az eredményeit elemeztük ki, és persze ha bármi kérdésem volt Németországgal, Bonnal kapcsolatban, akkor azokat is megválaszolták. Nagyon felkészült és jól értesült hölggyel sikerült beszélnem, élmény volt. Utána az első külföldi főzésemre került sor, ínycsiklandó és rendkívül bonyolultan elkészíthető sajttal töltött tortellini volt az áldozat. Ezt egy kis csendes pihenő követte, majd benéztem a munkahelyemre, mivel felhívott Uwe, hogy megjött a JobTicket, ami a helyi bérletet jelenti. Annyi különbséggel, hogy a helyi bérlet nem csupán Bonn városában használható, hanem AZ EGÉSZ Észak-Rajana-Vesztfália tartományban, és nekünk Telekom dolgozóknak átszámítva havonta 15ezer Ft az ára, (a rendes ára 60ezer Ft havonta) így ezt a lehetőséget abszolút ki fogom használni utazásra. Bementem hát és rögtön bemutatott Uwe a kinti mentoromnak Sigginek, és még egy kollégának, Michaelnek. Utóbbi segített elintézni, hogy legyen kulcsom az irodámhoz, ugyanis a leendő szobatársam egész héten szabadságon van. Ekkor számoltak be egy nagyon érdekes dologról, amit tényleg nem gondoltam volna. Azért kellett nekem is felvenni a kulcsot, mivel állítólag nagyon sok a lopás az épületen belül is. Michael pedig kicsit szeleburdi és őt pedig a többiek próbálják tanítani, hogy zárja ő is az irodáját; ha látják, hogy nyitva felejtette azt, akkor eldugják valamijét… :) úgy néz ki, hogy hatásos a „nevelés”, mivel amikor engem kísért le, akkor bezárta az irodáját. Megrendeltük a belépőkártyámat, nagyon jó látni, hogy gyakorlatilag itt is ugyanazok az alaplépések a Telekomban, mint otthon. Annyi kiegészítéssel, hogy itt csak a chipkártyával lehet fizetni az ebédlőben, amire a bejáratnál kell pénzt tölteni. Az ügyintézés után pedig engem is meghívtak egy kolléga búcsúztatójára, aki 18 év után hagyta el a Deutsche Telekomot, és innentől saját lábára állva megvalósítsa a terveit egy kozmetikumokat áruló vállalkozással. Nagyon befogadó volt, váltottam vele egy pár szót, egyáltalán nem bánta, hogy egy olyan ember is részt vett a búcsúztatóján, akit most látott először. Sok sikert kívántam neki, mire mondta, hogy ő is ezt kívánja nekem és reméli, hogy én is ennyi ideig maradok a Telekom nagy családjában :) Majd elindultam haza, tettem egy nagy sétát a lakás környezetében útba ejtve a Penny-t, (ami itt egy egészen más kategóriát képvisel, mint otthon) és hazaérve megírtam a fenti sorokat :)
Nagyon sok pozitív élmény ért engem már ez alatt a másfél nap során is, és még csak holnap kezdődik igazán az élet: az első munkanapom! :) nagyon várom már, igyekszem holnap is jelentkezni. ;)
Sokat gondolok Rátok, akik olvastátok soraimat, vigyázzatok magatokra :)
